Tötyi Blog

Ámbár kora reggel, valószínűsíthetően a fáradtság miatt, még semmi késztetés nem volt bennem, hogy megtekintsem élőben a Loki második hazai Bajnokok Ligája mérkőzését, egy nappal az élmény után örülök, hogy nem hagytam ki a Fiorentina elleni rangadót. Az utazás során ismét jót szórakoztam a Sonka kontra Kajdy Attila freestyle összecsapás szekönd felvonásán, gyakorlatilag már közvetlen a Siófok tábla elhagyása után kezdetét vette a szóbeli küzdelem, mert ugye Sonka Újpest, Attila Ferencváros szurkoló. A Fradi viszonylag szolid bajnoki teljesítményét Sonka azzal magyarázta, hogy biztos madárinfluenzás lett a Zöld Sas... Az első állomás Törökbálint volt, az Outlet... Sonka vásárolt, Attila meg evett egy vájling sóskát rántott gomba és egy szelet kenyér kíséretében... majd Attila nem bízta a véletlenre, ismét evett egy vájling sóskát, rántott sajttal, grátisz járt mellé két kisvirsli és egy tükörtojás, melyet a pultos hölgy ellenkező esetben a kukában landoltatott volna :D... A nap jelmondata így aztán a "finom volt a sóska" lett... Az üzlet hátsó helyiségében elképzelhető, hogy aztán pezsgő pukkant, hogy végre sikerült megszabadulni az egy hete parkolópályán lévő, szalmonellás tükörtojástól is :D... Most dugóelkerülés céljából más útvonalon közlekedtünk - lásd Lágymányosi-híd... (Szép látvány továbbra is a Nemzeti Színház díszkivilágítva...) Mindezek fényében elgurultunk az Üllői úti stadion mellett is - Attila várta, hogy a lila-fehér Sonesz térdre borul és imádkozik a zöld-fehér szentélynél, de nem volt hajlandó rá :D... A következő állomás a Puskás Stadion volt... Attilával mi higgadt, nyugodt tempóban vonultunk a tömeggel, míg Sonka szinte szaladt a lelátóra. A nagy lépcsőmászás után szétoszlott a brigád a karéjban, mert mindhármónk jegye máshova szólt, viszont újra előttem foglaltak helyet Nagyi pajtásomék álá Kodolányi Főiskola, tehát volt kivel elméláznom a régi szép időkön. Még szinte le sem ültünk a székünkre a kezdést követően, Czvitkovics góljával vezetett a Loki. A nagy öröm gyorsan elmúlt, mert az olaszok 3x is betaláltak Polekszics hálójába, az undormány Mutu és a buzis futású Gilardino közreműködésével... Rudolf szépségdíjas góljával visszahozta a reményt, amit Santana picit lerombolt... Az első félidő után 2:4... azé' nem semmi 45 perc alatt 6 gólt látni, szerintem a forduló meccsét néztük LIVE...

A szünetben nagy megtiszteltetés ért, hiszen megismerhettem a Kanta testvérek édesapját, Jóska bácsit, akit sok szeretettel köszöntök ezúton is, mint kedves Olvasóm - elárulta, hogy szokta nézegetni a blogot, és lementette a Kedvencek közé. Nagy és kellemes meglepetés volt számomra, és örülök, hogy tetszését fejezte ki Jóska bácsi! Az ígért fotókat pedig küldeni fogom, a legkézenfekvőbb megoldás azt hiszem, ha kiírom cd-re őket. 

A második félidőt kicsit elnagyképűsködte a Fiorentina, olyan érzésem volt, zsebükben érezték a győzelmet - talán gól is maradt bennük... Coulibaly a mérkőzés végefelé haladván kihagyott egy 100%-os ziccert, majd a hálóba fejelt a 87.percben... 3:4... Még mindig volt egy kis remény, 3 perc hosszabbítás jött...újabb debreceni gól azonban már nem... A vereség ellenére azt gondolom, hogy ezúttal küzdött, csúszott-mászott a Loki a szép eredményért, és bebizonyították, hogy így is ki lehet kapni. A Lyon ellen nem tapasztaltam nagy lelkesedést, most igen. Odaléptünk, ütköztünk, halkan megjegyzendő, a skót bíró kicsit fújt is az olaszoknak... Szerintem itt élte ki fütyülési vágyát, mert otthon egy bajnoki mérkőzésen ennyi sípszó után fix, hogy megcsapkodták volna... Ramost picit hiányoltam a csapatból, Laczkót előbb behoztam volna, Leandro pöttömnyit halványnak tűnt, és a védekezés is hagy némi kívánnivalót maga után...  (persze könnyű kívülről magyarázni...) Összességében mégis amondó vagyok, hogy egy nagyszerű mérkőzést láttam, és igenis Szép volt fiúk!

Visszasétában Attilával beszlopáltunk egy langyos forralt bort, Sonka ezzel szemben fülére ragasztotta a telefonját, és fel-alá szaladgált... Pettyet elgondolkodtató volt, hogy egyes árusok a nagy hidegben miért árultak jégen hűtött sört, mert hát nem volt az a kimondottan nagy júliusi meleg :D... Az autó abban az utcában parkolt, ahol Sonka két helyen is lakott, így aztán megkoszorúztuk a tiszteletére kirakott márványtáblát :D... Az ex-házuk aljában van egy büfé, de már zárva volt, ami miatt sajnálatos módon nem tudtuk meg, hogy árulnak-e sóskát :D... Rövid csevegés után "félórát" kacskaringóztunk a utcában, mert Sonka ugye ott lakott, és tudta merre kell menni...kivéve azt az egy zsákutcát, amelyikbe behajtott :D... 

1 körül értünk haza, mit ne mondjak, táskásak a szemeim, épp csak a Benetton felirat hiányzik...de megérte... Szép volt, jó volt, remélem a Liverpool ellen is maradandó élményekkel gazdagodhatok majd :)!

A Kanta család :)

...és egy-két fotó, bár komoly zoomtechnika nélkül csak emlék... a legalsó kép Czvitkovics gólja után készült :)...

P.S.: A Krúdy-s irodalmi színpad diákjai ma előadták a színházban a Hair-t... Munkahelyi kötelességeimnek eleget téve sajnos nem láthattam... Kérem szépen, legyen egy replay... :(