Tötyi Blog

Emlékszem, mennyit viccelődtünk régen a Vak Bottyán Általános Iskola dohányzójában, amikor büfés Etele Nemzeti Sportját kölcsönkértem olvasás céljából... sztorizgattál régi Fradis dolgokról, amiket a lelátón éltél át... hosszasan és lelkesen elemezted az egykori szovjet hoki válogatott bivalyerős kezdősorát... és naprakész voltál az NHL-ből is... emlékszem arra is, hogy az iskola folyosóján volt egy jellegzetes, kézmozdulattal tarkított köszönésed, csak nekem címezve... Salam aleikum... hogy mi volt az apropója a mindennapi arab üdvözlésnek, magam sem tudom... de mindig jót mosolyogtunk rajta... "volt"... ez a szó... a múlt idő... bárcsak ne lenne... amikor mesélte nekem valaki a szomorú hírt, nem tudta biztosan, hogy veled történt... aztán biztossá vált... rólad volt szó... csak néztem szótlanul percekig... nem hittem el... és azóta is felfoghatatlan... bár már régóta nem dolgozom az iskolában, a majdnem 10 év sok-sok élménye, emléke itt él bennem... a kirándulások, a tantestületi grillezések, a papírgyűjtések, a sportnapok... ahogy Te is... nem tudom milyen érzés lesz úgy belépni majd a kapun, ha arra járok, hogy közben tudom, Veled már nem találkozom többet... mindig a büfénél voltam ügyeletes... majd biztosan megállok egy pillanatra, és elnézek a folyosón a terem felé, ahonnan jönni szoktál hozzám szolidaritásból az órák közötti szünetekben... nem fogsz jönni már... de elfelejteni sem lehet...

Valahol van egy cd-m... fotók a búcsúztatómról... amikor lezárult a Vak Bottyános szakasza az életemnek... előkeresem majd, és visszanézem őket... Te is szerepelsz rajtuk... ott elbúcsúztál tőlem...    

Nem gondoltam volna, hogy így lesz... de most én búcsúzom Tőled Péter... Nyugodj békében :(...