Tötyi Blog

Csumpedli!

Az ország nagy sz*rban lehet, ha egy vezető internetes híroldalon az a legfontosabb info, hogy Kelemen Anna eltűnt az ölebjével együtt, meg hogy VV Anikó terhes, de nem tudni kitől, plusz a TV2 utasította szexre… :D…

Sok rossz már ezek után nem jöhet :D…

Bekapcsoltam hát a tévét, megy a Joshi Bharat… 2 perc alatt mindenki összeverekedett mindenkivel :D… Mekkora retyi mááár :D… Mónika Só 2 :D… Joshi bácsi alig tudta befejezni az adást, én meg kuncogtam picit a szánalmas alakításon... This is the real Hungary az Úr 2009.évében… (...és még Talmácsi is befejezte a motorozást átmenetileg, pedig szerettem a futamok megtekintését...)

Pötyögök még a hétvégéről meg a hétfő eseményeiről a komoly műsorok nézése helyett…

A Brawn GP Monaco-ban is elvitte a pálmát: Button és Barrichello mellé Raikkonen állt fel a dobogó harmadik fokára. Szegény Button nem autózott eleget, összetévesztette zavarában a parkolót, és még csöppet futhatott a herceg elé a díjátadás miatt :D... Hamilton és autója kevésbé funkcionál rendeltetés szerint, a Toyota és a Kubica-Heidfeld páros vicckategória volt. Fisichella behozta a Force India-t a 9. helyre, és reménykedtem, hogy elcsíp egy pontszerző pozicíót, mert máshol nem sok esély lesz rá… Nem sikerült :(…

A helyszín, mint írtam, Monaco & Monte Carlo volt, ami számomra egy nagyon kedves hely. No nem azért, mert a luxusjachtom ott parkolna a kikötőjében, vagy mert luxusapartmanom lenne valamelyik sztár szomszédságában. Két alkalommal jártam már ott, és felejthetetlen élmény, bár képeslapon kívül csak levegőt mertem venni a horribilis árak miatt, a kaszinóba meg nem engedtek be, mert nem feleltem meg a beléptethető korosztálynak…  Most lusta vagyok az ott készített fotóim beszkennelésére, de egy-két képet megérdemel a pompa és a csillogás is…

Mi minden történt még?

Emi felhívott :)… örülök, hogy jól van, és minden jól sikerült mostanában az életében.

Cili írt :)… örülök, hogy jól van, és nyáron újra jönnek Siófokra, hogy családjával vagy kedves párjával, ez még a jövő rejtélye.

TünDérkee, sajnálom, hogy volt ez a hüle nézeteltérés a weekend alatt, és remélem hamar elszívjuk a békepipát, mert ez így naon nem jó… :(

Fecónak ismét voltak kedves mondásai, melyet muszáj megörökítenem az utókor számára címszavakban… A pályára vitt ki egy zsákban fűmagot… mosolyogva nézett rám: „Megy kifele a Jacques Chirac...” (zsák sirák-ra asszociált, lö exminiszter lö Franszoáország) :D… s majdan az egyik reklámtáblára nézve a Vacansoleil feliratra újabb asszociáció érkezett: „Vakációzik az olaj…” Feküdt aztán a kanapén, és a műfüves pályáról behozott granulátumot vizsgálta… „Granulátusz behozandusz…”  A pálya szélén végül észrevett egy pihenő lepkét, mire így szólt: „Most töltődik föl, mint a battery…a pille…hogy tudjon röpködni elfele…” :)

Ma pediglen fotózás volt a nyolcadik osztályosoknak, mely jelzi a ballagás közeledtét… Ilyenkor előfordul, hogy nekem is olyan fura érzéseim támadnak… Megint elmennek megkedvelt pajtások, kajakos lányok :)… vagy :(… és persze lepergett egy tanév... A nyócbé egy része, a sulis focicsapat immár "meztelenül" (zorall a napszemüveg) és a kabókai kemény mag 4/10-e...

Szóval lassan ballagás… egy ideillő dalszöveggel búcsúzom saccperkábé mára, és az elmés tévéműsorok helyett lehet nekifekszem a Valami Amerika 2-nek…

"Maradnék, de érzem, hogy mennem kell,
Mert vár valahol egy másik út.
Hogyha most is úgy szeretsz engedj el, ma már
Nem köt ide csak a múlt.
A kezed fogom ma is ugyanúgy, mint régen.
A képen ott vagy te is velem, és nem értem
Miért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék?

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk.
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk.
Az első és az utolsó lépés téged bánt és ez nekem is fáj.
A szívünkben ott lapul az érzés: soha semmi nem lesz ugyanúgy már.

Egyedül csak végtelen gyermek vagy. Ha kell
Én vigyázok rád.
Ne akard, hogy mindenre választ kapj!
Egyszer tied lehet a világ.
Ha itt maradok összetörik majd a szívem.
A képen ott leszel mindig ahogy régen.
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék.

Leperegnek az utolsó könnyek elfelejtjük, hogy van egy álmunk.
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk.
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj.
A szívünkben ott lapul az érzés: soha semmi nem lesz ugyanúgy már..."

Szomorkodás ellen két vidámítós kép, aztán tényleg eltolom a bringám… az öreg néne sapijára érdemes egy pillantást vetni :D… de a Mickey egeres jégkrémet nem tudom micsináló Star Wars figura is viccezős…

Puszi, pacsi, pás…