Ha nem is big, de vidám... miután az amcsik elmentek, én megérkeztem - és bár repülőm nuku, kívülről már láttam a híres légibázist :D... reggelente az ébredés után nincs kellemesebb érzés, mikor az erkélyen kortyolod a kávét, az ágak között a napsugarak melegítik az arcod, és a mókusok ott szaladgálnak előtted 5 méterre a fenyőn, majd megdobálnak tobozdarabkákkal :)... közben csicseregnek a madarak :)... hmmm... jóóó... kilépsz az utcára, és ismeretlen emberek sétálnak el melletted... de nem úgy, mint ahogy megszoktad a rohanó világban... szinte mindenki köszön mindenkinek... fura... de pozitív értelemben... este is nyugalom van... megint kiállsz az erkélyre... tücskök ciripelnek... denevérek repkednek az utcai világítás fényében... néha a költői csendet megzavarja egy-egy "Zolika!" vagy "Édi!" felkiáltás :D... ők azok, a szomszédok... itt is van Lenke néni, Taki bácsi, Mágenheim doki... és társaik... csak róluk nem készült sorozat (ami késik, nem múlik)...
Szóval tetszik... eddig bejött... a lottóötös viszont még nem... pedig ideje lenne... akkor felvirágoztatom a rapteret és a strandot :)...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.