Tötyi Blog

Minden ember életében eljönnek olyan pillanatok, amelyek a jövőről szólnak... amikor vágyak és álmok alakulnak ki bennünk, és az hajt bennünket, hogy valóra is váljanak... szinte lehetetlen, hogy minden egyszerre teljesüljön... szépen lépésről lépésre építjük fel az utat... ezeket a lépéseket hívjuk úgy, hogy mérföldkövek... 

Már egy ideje tudom mit szeretnék... soha semmit nem akartam még ennyire... sokáig nem érdekelt semmi... azt hittem a csalódások kiöltek belőlem minden érzést, és a munkába temetkeztem, de az szinte ugyanúgy felemésztett... mióta Ő belépett az életembe, minden megváltozott... minden olyan gyorsan történt és történik azóta is... de nem bánom... mert soha életemben nem voltam még ilyen boldog... és már nem is akarok lenni... csak Vele... sokféleképpen hívom... Tündérem... Szívem... Szívcsücsköm... de ahogy rá, úgy az egész érzésre nem tudok jó kifejezést, megfelelő szavakat találni... mert elmondhatatlan... leírhatatlan... csak azt tudom, mennyire jó...

Semmiben nem voltam még olyan biztos, mint most, amire vágyom... közös élet egy saját kis kuckóban, amit együtt rendezünk be... ahol boldogan élünk... ahol együtt sütünk-főzünk a konyhában... ahol a nyári estéken az erkélyen elkortyolgatunk egy üveg bort hűsítőként... ahol Mellette fekszem le, és Mellette ébredek...  ahova munka után várom, hogy hazaérhessek, mert tudom, hogy szeretet vár... mindenegyes nap...

Nekem Ő a jelenem... és Ő a jövőm... Ő az Életem...

Már vannak mérföldköveink :)... Bora az első... az új családtagunk... bár még csak egyszer találkozhattunk, imádom... feküdtünk az ágyon, ő odajött közénk... és úgy aludt el, hogy odabújt hozzám szorosan...

Imádom Őket :)... nagyon-nagyon...

Miközben simogattam, és Vikire néztem, azon tűnődtem, bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat... bárcsak mindig így lehetne... és így lesz... mert most már van még egy mérföldkövünk... a kuckó... bár van mit javítani vagy alakítani rajta, és sok munkával jár, mire kipofozzuk és berendezzük, jó mégis kimondani... a Miénk... a Mi közös kis otthonunk...

Még vannak vissza mérföldkövek... az örömünk nem teljes... de érzem és tudom, hogy hamarosan minden szép és jó lesz... nagyon várom már, hogy elkezdhessük közös kis életünket... ami remélem örökre tart... és ha nem is dúskálhatunk majd mennyei javakban, számomra mindig ez lesz a kánaán... mert Ő, Ők adják nekem azt a boldogságot, amiben mindig is hittem, hogy létezik... amire titkon mindig is vágytam... épp ezért mindig azon leszek, hogy ne csak tudja, hanem érezze is, mennyire szeretem Őt... hogy megkapjon minden szeretetet, odafigyelést, segítséget, törődést... hogy Ő is boldog lehessen... hogy Mi együtt boldogok lehessünk... ezekért a dolgokért érdemes élni... minden nap úgy felkelni, hogy azt érzem, egy újabb szép nap lesz... Miatta... Miattuk... Miattunk...