Itt is volt szerencsém járni, bár bevallom, míg testben ott voltam, lélekben nem... a kirándulás előtti este tudniillik megittam egy-két kancsó Sangriát, ami aztán súlyos másnappal párosult... emlékül: egy nagy séta, sok szép épület és szökőkút, pálmafák, egy hosszas magányos teázás, illetve az a tárgyalóasztal, ahol a király is ülni szokott... majdnem sikerült történelmet írnom, mert érkezett Vuk, és ennél az asztalnál már sok minden történt, de ilyesmi még nem... nagy lélekjelenlét és kitartás, valamint a toalettnél sorbanállók szabálytalan megelőzése kellett a probléma kivédéséhez... (most VV Évától tudnék hányni)... jó lenne egyszer újra elmenni Valenciába, hogy abszolút józanul is körbejárhassam...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.