Nem ismertem őket... nem tudok róluk semmit... soha nem láttam őket... nem tudom mi volt a kedvenc kajájuk, a kedvenc színük... nem tudom mit szerettek jobban, ha sütött a nap, vagy ha havazott... nem tudom hányféleképpen mosolyogtak... csak azt tudom, hogy nagyon sokan most könnyeket hullatnak miattuk...
Nyugodjanak békében... Részvétem a családoknak, barátoknak...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.