Amikor sétáltam hazafelé, hiányérzetem volt... gondolkodtam, mit hagyhattam el... mit felejtettem el... nem tudtam, mi hiányzik ennyire... aztán rájöttem... Te... rossz amikor hetekig nem látlak... rossz amikor hetekig nem hallom a hangod... rossz amikor hiányzol... de minden rosszban van valami jó... mert előttem van az arcod... az aranyos mosolyod... valahol mégis mindig itt vagy velem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.