Tötyi Blog

Jó estét!

A post, amit vagy befejezek ma vagy nem... valószínű nem... az okát hamarosan kifejtem...

Mostanában nem sokat pötyögtem a blogra, mert nem volt kedvem valami miatt, illetve time is money, és nekem egyikből sincs sok...

Szerda reggel visszatértem volt iskolámba, like Svárcenegger az Elektronicsku Modulátor Dvá azaz 2-ben, bár annyira azér' mégse, like ő, mert nem vagyok olyan nagy benga állat, nincs fekete napszemüvegem, nem vagyok programozható, gépfegyverem sincs, és nem ismerek semmilyen Szárá Konort... lényeg tehát, hogy visszatértem a suliba, mert a nyolcadikos osztályok meghívtak a tanév végét megelőző fotózásra... Köszönöm szépen ezúton is a meghívást, nagyon jól esett :)... készültek osztályképek, egyéni fotók, egy valamit mégsem tudok kristálytisztán... nekem hogy jut a (Utah :D...) képekből? Örömmel elhelyezném őket itt a blogon is... A másik, ami jól esett, Molt Milán figyelemfelkeltése a sulirádió oldalára, amire jómagam is be vagyon írva, hogy a sulidiszkó sztárvendége leszek :DDD... Köszönöm szépen ezt is, dehát én nem vagyok sztár :D...

Mint közösségi portál-kutató, felfedeztem egy új alkalmazást a facebook-on... "Miről fogsz legközelebb álmodni?"... Kijött nekem ez+az, és elég fantáziadús a gondolkodásom, de ezek a végkifejletek valahogy számomra is extrémnek tűntek :D...

"Egy félelmetes szörny a plüssmacid bélhálózatán cimbalmozik..."

"Egy tigrisről, aki hegeszti az ágyad..."

"Egy Benkő Dániel fejű sáska könyörög, hogy ne dobd ki..."

"Óriáshörcsöggé változol, aki disco tánc közben dönti meg a Rubik kocka kirakásának világrekordját..."

Mivel egész héten le voltam lassulva, mint az éti csiga, és volt egy-két belső szervi panaszom, pénteken meglátogattam Hock dokit a kórházban... asszisztensnője, amikor battyogtunk az EKG irányába, "megdícsért", hogy szarul nézek ki... nagy baj nem volt, de Doki bá aszonta, járjunk ennek utána, mi miből jön... leküldött egy másik helyre, ahol azonban saját felelősségemre nem vártam meg, mire kivizsgálnak... ok-okozati viszony: egy agresszív család a váróteremben, étkezés hiánya, munka a stadionban...

Eljött aztán a szombat... a nagy vízválasztó... vidám hangulatom egy pillanat alatt összeomlott... nem, velem nem ütközött Stohl Buci........ és nem is tifuszos lettem, se motabás... A bírói öltözőben ültem a laptop előtt, s majdan hallom, a főbejárat üvegét Fecó ütlegeli kézileg, merthogy kulcsilag meg zárva volt... Amikor felálltam a székről, egy iszonyatos fájdalmat éreztem a szívem tájékán... valami nyilalás volt... szédülés, diszkrét hányinger... a szokásos, gondoltam én, bár ilyen fájdalmat nem sűrűn éreztem még... Fecót beengedtem, de megjegyezte, hogy mi van velem, mert szarul nézek ki... mondom, "nézzem meg tükör"?... aszongya "attól nem leszel jobban"... csöppet sápadt voltam, majd olyan érzésem volt, mintha valami tűvel bökdösnék a szívem tájékát folyamatosan... Hazaautóztam gyors ebédre, mert 13:00-kor indulás volt Kozármislenybe... nem ment le a daragaluskás borsóleves, és nem múlt se a szédülés, se a szúró fájás... ciki volt, nem tudtam mit tegyek... hívtam celeb pajtásom Sonkát, hogy legyenszíves vigyen ki a kórházba, mert vezetni már nem mertem... a sürgősségin kötöttem ki... szinte egyből fogadtak... gyors EKG, vérnyomásmérés... az előbbi eredménye jó volt... a másodiké... na az nem annyira... nekem általában 120/80 szokott lenni, ezúttal egy ugrás 150/100-ra fel, mindez úgy, hogy egy fél nyugtató már bennem volt... mennyi lehetett előtte :/... kimentem a váróba, és indulásra késznek éreztem magam, de Sonka mondta, hogy ez nem játék, várjam meg a vizsgálatot és pihenjek... kérésének eleget téve maradtam a kórházban... és nélkülem indult el a busz :/... bár én Roni kocsiját vittem volna... ami speciell nem tudom hogyan indult el... anyukám felhívtam, hogy mi van, és sírt a telefonban... nem kívánom senkinek az érzést, hogy milyen volt hallani... újra behívtak, és befújtak valami spray-t a nyelvem alá, ami levitte a vérnyomásom... picit kezdtem magamhoz térni... aztán séta ki, pihi, újra be, és megcsapolták mindkét kezem vérkép céljából... a doktornő meghallgatott elöl-hátul... aztán elmeséltem életem rövid történetét, és újból helyet foglaltam kint... a végeredmény: nem tudni mi van velem... a vérkép és az EKG nem mutat semmit, elméletileg rendben vagyok... a baj az, hogy gyakorlatilag mégsem... az utasítások: folyamatos vérnyomásmérés, Magne B6, "pihenés"... pluszban felírtak javaslatként  két gyógyszert, és a nyelvem alá a spray-t... bejött hozzám Tonya, s majdan Doki bá, végül pedig Judittal múlattuk és mulattuk az időt egy 5 gyerekes család kontra részeg bácsi kapcsán :)... megkaptam végül a papírjaim, és hazaengedtek... azóta szinte csak feküdtem, és jobban vagyok, bár néha érzek ilyen kisebb szúrásokat... majd csak elmúlik...

Köszönöm ezúton Sonkának, hogy bevitt a kórházba, meg mindent!!! Köszönöm SonkaAndinak, hogy küldte az sms-eket az eredmény alakulásáról... Ninának, hogy bekakilt, és mire visszaértek az új pelusban, Thomas gólt lőtt :)... Köszönöm Thomasnak a gólt, aki olyankor is játszik a Mafia Wars-on, amikor épp edzés van :D... Köszönöm Doki bának a maximális segítőkészségét! Köszönöm Tonyának, hogy benézett... és köszönöm Juditnak, aki megvárt, és hazahozott... Köszönöm Mindenkinek, aki érdeklődött vagy szimplán gondolt rám, hogy mi van velem... jól esett! :) Remélem jövő hétvégén a ZTE II ellen már újra ott csücsülök a kispadon :)...

A vizsgálatoknak most nem mutatom fel a STOP-táblát, mert nem tetszik ez így... jók az eredmények, nem látszik semmi, mégis fájok... orvoslátogatás folytatása kilátásba helyezve...

Ha már eredmények... első maradt a BFC Siófok, mert bár ikszelt Kozármislenyben (1:1), döntetlent játszott a Gyirmót is... hogyan is történt mindez Tatabányán? 93. percben egyenlített a vetélytárs büntetővel.......... khmmmm... hányadszor van mákjuk, és hogyan??? érdekes... szívmelengető volt az nb2.hu-n, ahogy olvastam a hozzászólásokat... ahogy tatabányai egymásra talál gyirmótival... micsoda összefogás... az oldal frissítése amúgy az online közvetítés címén, borzalmas... szerintem elaludt a szerkesztő a 72. percben... szombaton itt izgultam a gép előtt, hogy jó eredményt érjünk el... ma szintén itt izgultam, hogy nyerjen a Tatabánya... ami majdnem sikerült... mindegy, maradt a különbség, maradt a tavaszi veretlenség, vezetjük a tabellát :)... de az a 2:2... az nem teljesen szimpatikus... Ami a csapatunkra vonatkozik: Szép volt Fiúk!!! :)...

Most befejezem... tulképpen a mondandóm végére értem, jól bírtam ülve... picit tartottam tőle, hogy nem sikerül, mert kényelmetlen a pozícióm... de most aztán sürgősen visszafekszem az ágyba... Puszi a hasatokra, pacsi, csumpirudi, meg egyebek... Gud Nájt Evribádi!