Csókolom!
Ma battyogok hazafelé a fodrász után emberi formát öltve, és mit ad isten, a postahivatal előtt kit látnak szemeim? A volt barátnőm, nevezzük "A"-nak, mint a Men In Black ügynökeit, akit saccperkábé 2 éve nem láttam, max karácsonyi sms volt, de csak ha én írtam elsőre... Köszönés oké, hellósziahelló... régen találkoztunk, mondom álljunk meg egy szóra, ha már Grétsy László is ezt javasolja... nos onnantól a szokásos tőmondatok jöttek, még sablonszövegek se, szemkontaktus alig, majd a közlekedési jelzőlámpa zöldre váltott, és "na megyek, szia!"... Alaphelyzetben mindig rendes és kedves voltam vele, egyszer bántottam meg, ő engem... hmmm... szorozzuk meg százzal... hja és egy dolog nem tetszett szegénynek, hogy amikor elmentem családi nyaralásra a napfényes Itáliába, ahova most a Kámsát fivérek is készülnek hódító hadjárat céljából, nem fizettem be, és itthon maradt... Bocsi, de nem voltam tele lével... Szánom-bánom, hogy taplógomba voltam, és nem gondoltam, hogy olyan mély nyomokat hagyok benne, hogy még értelmesen beszélnünk sem lehet... pedig a munkahelyére is rajtam keresztül jutott, mindez csak mellékes zönge... mintahogy az is más kérdés, hogy ott kölcsönös szélcsapás volt más fickó irányába, akit még az autómba is beültetett, majd aztán jött is a nagy szakajtás... azóta nem love is in the air, hanem lábvíz in the air van, ahogy az ábra is mutatja... Egy szó, mint száz, jót beszélgettünk :D....
Most egy kis szusszanás, némi ph-érték, aztán jövök vissza még egy bejegyzéssel, mert az külön pötyögést érdemel... Ne kapcsoljatok el :D... vagy gyertek vissza a reklám után :D...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.