Hellósziahelló!
Biztos mindenkinek megvan a korszakalkotó reklám, amiben a nyulak riszálják a popsijukat, és a végére csak egy marad talpon a gáton... a Duracell nyuszi... Szerintem most érkeztem el arra a pontra, amikor lemerül bennem az elem... Más hasonló helyzetben centit vág, strigulázgat, én szimplán vetettem egy pillantást a naptáramra, s majdan osztottam, szoroztam, gyököt vontam, négyzetre emeltem... 15 munkanapom van vissza a suliban... Nagyjából összepakoltam a fiókjaimból a batyum... az ügyeletes-táblázatba már be sem írtam magam... Guszti, mint ének-zene tanár úr, előavanzsált a Himnusz felelősévé... ma volt az utolsó diákönkormányzat, Olga lesz az új vezér... next week pedig megtartom az utolsó média órákat... néha el kell tűnődnöm, mi van még vissza... példának okáért a sulis telefonos csomagom lemondása, illetve a kulcsok leadása... nemsokára célegyenesben leszek, ahogy Csabi álá Party Grill Bár mondá vala, "jó lassan"... Szar egy helyzet...
Két éve űzöm az ipart... no nem pornó, vagy lányok futtatása, bár lehet ezen szakmák kapcsán vastagabb lenne a bukszám... A suliban végzek, "go home", de azért idézőjelesen, mert tatyó lehelyez, iskolatej berak a hűtőszekrénybe, aztán weiterspazieren a stadionba... este már tényleg go home, és sokszor úgy esek be a lakásba, hogy szinte már alszom is... aztán másnap a mókuskerék pörög újra... két munkahely... a stadion hétvégéken is... monoton... és egyre fárasztóbb... magam sem tudom, hogy bírom... de már nehezen... a napi két kávé is csekély energiabomba... szombaton speciell ebéd után bedőltem az ágyba, mint maci álá málnás, és aludtam 3 órát... én, aki sosem szokott ilyenre vetemedni, csak vészhelyzetben... úgy fest, az van... pukkanok kifele, mint a lufiárus portékája, amire nyílzáporral lőnek...
Mielőtt bárki kétségbeesne, nem, nem esek mély depresszióba... szimplán fáradt vagyok és picinykét szomorú... az élet megyen tovább, és keresem, hogy what is the megfelelő kitörési pont, ami újdonságként hat és felvidít... majd jelzem, ha megleltem...
Puszi a hasatokra!
P.S. 1: Köszönetem Tímeának, aki búcsúzóul megajándékozott egy kéken fogó Nemzeti Tankönyvkiadós pennával és két finom parfümillatú puszival :)...
P.S. 2: Szerencsére még lesz valamelyik nap ebédre aranygaluska vaníliasodóval... kérem a konyhás nénik szíves együttműködését, hogy utoljára még kaphassak egy adagot :)...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.