Nem, itt most nem egy samponreklám következik, hanem egy röpke szösszenet a Krúdy Irodalmi Színpadának legújabb remekművéről, a Hair című musical feldolgozásáról... A Valahol Európában után most újra színházjegyet hajtottam fel, hogy megnézzem tudnak-e második alkalommal is maradandót hagyni bennem a kedves ismerőseim, és a szintén kedves ismeretlenek... Miután zaklatott állapotban zajlanak napjaim bizonyos témakörök miatt, pöttyet feszülten ültem be a székembe, és nem éreztem úgy, hogy egyáltalán érdekelni fog az előadás... Aztán ahogy elsötétült szépen lassan a nézőtér, és függöny szét, háttérbe helyeztem a gondolataim, elvégre a kikapcsolódás volt a cél... Nos, azt gondolom, sikerült... Vegyük sorra... Németh Pöti ezúttal is remek főszereplő volt, ahogy Bulázs is... Minden elismerésem! A hölgyek szívét a sorozás dobogtatta meg, mikoron a katonák egy szál alsógatyában várták felettesük utasításait, lyukat széthúzni, satöbbi... Muhari Jenő pajtásom is tökéletesen oldotta meg feladatát :D... Nos azt hiszem nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy nekem meg a hölgyekből álló tánckar tetszett, de azt hiszem így normális :D... A Panncsi... Megint ki kell rá térnem egy gondolat erejéig, mert elképesztő természetességgel mozog a színpadon, mosolyog, átéli a tánc minden pillanatát... Szuper volt, hogy ezúttal is többnyire jobb oldalon szerepelt - ha már egyszer oda szólt a jegyem ;)... és azért essen egy mondat Ramónáról is, aki mondjuk nem ismer engem, és vélhetően nem is fogja olvasni ezeket a sorokat, de ő is főszereplő volt, és nagyon tetszett az alakítása :)... Maga az előadás ötletes volt, mókás beszólásokkal megspékelve, a díszlet ezúttal is pont annyi volt, amennyi kellett, a zenés-táncos részek nagyon tetszettek, az pediglen egyszerűen szívmelengető volt, amikor egykori kedvenc angolos Csabainé tanárnőm megpillantám a színpadon :)... Kedves Tanárnő, ezúton bocsánatot kérek, hogy anno volt, amikor lógtam óráról, mert ki tetszett küldeni a büfébe capucinóért és zsepiért, amiket azóta sem vittem be, mert a pénzből islert és colát vettem, majd kintmaradtam a testnevelés órán aktívan mozgó női popsikat hesszelni... :)
Szárszónak is egy a vége... Köszönet az élményért, picit kimozdultam a szürke hétköznapokból, elfelejtettem a problémákat... Gratulálok minden szereplőnek, és mindazoknak, akik tevékenyen résztvettek az előadás megvalósításában... Csak ismételni tudom magam... Kedves Krúdys deákok, várom a következőt...és köszönöm... :)
Kérném a "zsűrit", értékelje a produkciót... Oroszlán Szonja, Fáy Miklós, blablabla... Bíró Gábor... 10-es!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.