Nincs karikás ostorom, nem vagyok betyár, és nem hordok bő gatyát. Nem veszek fel márkás cuccokat sem, mer' minek, ha egyszer úgyis összekoszolom, és nem fújom be magam márkás parfümmel, mer' úgyis bakszagom lesz a kirándulás végére, meg különben is erdőbe minek. Befújom magam helyette kullancsírtóval, ami a kullancsot taszítja, de vonzza a szúnyogokat és egyéb bogarakat. Van, aki levisz a hajóállomásra autóval, mer' én az enyémet nem merem a parkolóban hagyni,  hiszen vagy feltörik, vagy megbírságolnak. Van két bérelt katamaránom, de csak egy évben egyszer van időm használni, mivel állandóan dolgozom, ami a pénzem tekintve mégsem látszik. Nem élek kapcsolatban, de van 600 gyermekem, akikért nem kell gyerektartást fizetnem, ezért szívesen viszem őket hajókázni. Van lehetőségem megcsúszni kövön, dagonyázni sárban, beleakadni bokrokba, megbotolni fagyökerekben...

A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, akadályverseny a balatonfüredi Koloska-völgyben. Aki nem érti, az bantu vagy zulu néger, azték indián vagy afgán terrorista, kínai piacos vagy eszkimó.

A családnevem megelőzi a keresztnevemet, de a nap végére a fáradtságtól azt sem tudom hogy hívnak, és nagyon nem szeretem amikor a kis turistáim összekeverik az erdőben a jó útvonalat a rosszal, ami miatt a csúcsidőben indított hívások majd megemelik a telefonszámlám végösszegét.

Büszkén gondolok Mátyásra az igazságosra, és hogy bezzeg az milyen igazságtalanság, hogy összesen háromszor járhatom körbe a terepet pihenés nélkül. Büszkén gondoltam volna Rodolfora és Papp Lacira is, bár ők ma egyszer sem jutottak eszembe, mer' valahogy nem kapcsolódtak a túrához.

Szeretem a déli harangszót, de mégsem hallom, mert a civilizációtól távol vagyok, az erdő közepén...de helyette fülemben csenghet Noel hangja... Szeretem azt a két szendvicsem, amit reggel becsomagolok a batyumba, de nem tudom, hogy azoknak a szerencsétlen zsemléknek miért kell édes ízűnek lenni... Szeretem azt az üdítőt, ami garantáltan elfogy már a túra első két órájában... Szeretem a sárga villamost, de itt fix, hogy nem tudok rá felszállni, és gyalog kell közlekednem órákon át, többnyire hegynek felfelé...

Itt élek Európa szívében. Vízilabdában mi vagyunk a császárok, de tisztában vagyok vele, hogy a természet lágy ölén egyikőjükkel sem fogok találkozni dedikálás címszóval... és igenis nálunk élnek a világ legszebb női, de mutassanak nekem egy celebmodellt, aki bakancsban, packázva azzal, hogy feltöri a bokáját, végigcaflat 10-20 kilométereket...

Akadályverseny, én így szeretlek...   

P.S. 1: Mindenki egészben hazaért a kirándulásról, szerintem a hangulat jó volt, az időjárási viszony és a hajókázás úgyszintén :)... Köszönet a bóják közreműködéséért :)...

P.S. 2: Az eszkimókról eszembe jutott egy alapszabály: "ha megszomjazol, és az eszkimók sárga hóval kínálnak, ne igyál..." :D

P.S. 3: Boldog Születésnapot Nilykeh :D....