Tötyi Blog

Csumpedli!

A suliban lassan végéhez ér a tavaszi szezon, még egy kirándulásra voltam hivatalos, mely helyrajzilag a nagy Dunának az kanyara volt, like Szentendre és Visegrád… Skanzen, Fellegvár, Bob… Stefan kérdé, de ki az a Bob? :D… Budán átaraszolván kattintottam két fotót, értelme nem sok, de azé lö villamos a Déli-púúúnál, és lö Moszkva Tér vagy ahogy a tanult német mondaná The Moscow Square…

Aquincum mellett elhaladván pediglen jött a kérdés a buszon az egyik csájétól, hogy „mi az az Aquincum?”, mire egy more válasza a következőképp hangzott: „olyan, mint az Unicum, csak nem olyan finom…” Hát ez tény :D…

A Skanzen… saccperkábé negyedik alkalommal léptem át kapuján, és csak a kisvasút volt újdonság - mellyel nem közlekedtünk. A túra során jártunk a vízimalomnál, ahol Hajnika röhögőgörcsöt kapott, és ki lett paterolva, ámde kint folytatva a kuncogást, megkérdeztem, ugyan what is olyan vicces? A biztonsági őr hátsófelén lógott a vókitoki, amin érkeztek az infok a kollégáitól… Hajnika mutogatott reá: „Gábor bácsi, nem tehetek róla, hogy beszél a s*gge…”

Hajnika néz, néz az ég felé…

A túra aztán megyen tovább az állatsimogató felé…  Hát itt azé jött egy elgondolkodtató párbeszéd… Egy kedves első osztályos csoport – nem tudom honnan – betüremkedett elém a szürkemarhánál… Az egyik kisgyerkőc érdeklődve mutatja a nagyszarvú állatot, majd így szól: „Mi az, birka?” Tanító néni: „Nem… kecske…” Szolidan kuncogva elfordultam…majd a tanító néni helyesbít: „Ja, mégse… az szürkemarha…” Könnyen összekeverhető állatok :D… Visszafelé itt is kattintottam, ám ezesetben már valóban volt kecske is az etetőnél, tehát a hölgy lehet látnok volt :)…

A gyalogturné után illa-berek, nádak-erek… A busz ment tovább Visegrádra… Egy jó kávé után lépcsőmászás, és go a Fellegvár, ahonnan meseszép kilátás nyílik a Dunára…

Egy diszkrét kérdés felmerült az egyik leányzótól… „Gábor bácsi, itt is van Balaton?”… Dik… Balaton a Dunakanyarban??? :D… A nap zárása a bobozás volt… Hajnika miután vett egy kinyithatatlan Playboy-os pénztárcát, a bobpályán a zsebéből kicsúszott a teló… Jó business… Mindössze ez okozott némi izgalmat, bezzeg ő fainul viszonyult a témakörhöz… „Kicsúszott…nincs meg…akkor ez koppant…otthon megölnek…hát ennyi…” – mindezt nevetve… A teló aztán meglett, persze ahogy kell, eltűnt másé… Még felvilágosultam, hogy  a műanyag ásványvizes flakon az másnéven nájlon-pitbull, majd go home…

Mostanság olvasgattam az emberi kapcsolatokról ezt-azt, és sokszor én is elfilozofálok… Első alkalommal Megyó blogján volt egy bejegyzés avagy kettő, megspékelve hozzászólásokkal, s majdan Muszinál is találtam egy érdekes összegzést a partyfészekről… Nekem is el van szontyolodva az arcom, mert nem értem miért van az, hogy valakivel mindig kedves vagyok, jót akarok neki mindennel, 26 percet beszélünk mobilfonon, jókedv, móka, kacagás, 2 nap múlva is teló, majd mindösszesen 1 napra rá msn… nuku visszaírás, vagy csak címszavak, mint „köszi, persze, oké…” Mintha nem is ő lenne… Nem vonok le messzemenő következtetéseket, lehet csak rosszkor írtam, de azért elég kellemes érzés, amikor egyik napról a másikra, ok nélkül "pofont kap" az ember…

Viccezősebb végszó Fecó három érdekes mondatával álá stadion:

„Akkorát köptem, mint egy Tevez…

„A pille elég szépen pillézik befelé meg Buffalo…”

A fülem megfogva és beletekintve: „Gábőr, te is szellőzőnyílással jöttél a világra?”

Még egy reklámkép :D… és még mindig Heineken, a reklámarc pediglen… szerintem mindenki felismeri :D…

Na bábucibá, csók, puszi, pacsi, zacsi, mazsidrazsi, ákálámágó meg egyebek… Jó éjtet!

P.S.: Vége az NB III-as bajnokságnak is... Nuku több sárga rendezői széldzseki, nuku több Árpi-féle labdabedobás a pályára, nuku rombusz és deltoid alakzat meg csonkagúla... Hmmm... Rejtély mi lesz a folytatás... Egy biztos: TéZsé jön nekem 10 sörrel :D... Árpinak meg ne tekerd a letolt gatyás hátsód a kezdőkörben, mert egyszer rádfanyalodik az indián :D...