Tötyi Blog

Nem tudok mit szépíteni a címen… Nem is célom… Reality 2009… Benne volt a levegőben, ahogy Pesten is a szmog…

A BFC Siófok csapata búcsúzott az első osztálytól, miután szombat este Zalaegerszegen 5:3-as vereséget szenvedett… Bütyök góljával mi szereztük meg a vezetést, aztán potyogtak a gólok… A mi oldalunkon Dodi köszönt be, de a félidő végére aztán 3:2-re ment a Zete… A közönség elégedetlen volt, néja fújolt, néha a mi passzolgatásunk közben olézott… Szépen játszottunk, a fölöttem ülő zalaegerszegi nézők is dícsérték a Siófok játékát… A hazai védelem baloldala átjáróház volt, köszönhetően a téli szünetben még nálunk próbajátékozó Illés Gyulának - Daniel, Gege, Tusi, Dodi, aki arra járt, beetette… A szünetben Sütit le kellett cserélni sérülés miatt, pedig biztos pont volt hátul az egész szezonban, Hege pedig eltiltása miatt nem játszhatott… Még így sem tűnt reménytelennek a helyzet, de aztán nyertek a hazaiak… A vége felé vagy négy 100%-os ziccert hagytak ki, illetve egy büntetőt, Waltner Róbert közreműködése mellett. Milinte Árpi nagyokat védett, bár halkan megjegyzendő a zalaegerszegi csatár is meglehetősen nyeglén lövöldözött - a nézők már mindenhova kívánták, de mivel osztódásra képtelen annyi felé, és Csank mester nem cserélt, maradt a pályán… A helyzeteik kimaradtak, Daniel ellenben betalált Vlaszák hálójába… és persze ahogy az lenni szokott, egyenlítés helyett jött a sokat szidott Waltner, és egy lesgyanús szituáció után 5:3-ra módosította az eredményt - a gólöröm meglepő módon füttyszóba csapott át pillanatok alatt… majd végül a hármas sípszó is elhangzott…

A ZTE nyert, mi kiestünk, de azt hiszem emelt fővel búcsúzhatunk jövő héten a Győri ETO ellen az NB I-től… Nem kívánok hosszú elemzésbe belemenni… A bajnokság talán ősszel ment el, Détárit Aczél váltotta, de túlságosan későn… Zoli össze is kapta a csapatot, és bár még nem volt teljesen elveszett a bennmaradás, az esély mégis csekélynek tűnt… A bajnokság mellett a Magyar Kupában is menetelt a csapat, és közel voltunk a döntőhöz, csak hát a Honvéd és Bede sporttárs…  A sors furcsa fintora, hogy a másik ágon a Győr került a fináléba, és 25 évvel ezelőtt épp az ETO ellen lett MNK-győztes a Siófoki Bányász… Bede sporttárs aztán brillírozott a Paks elleni bajnokin is, kábé három 11-es megadása maradt el a javunkra… Bede sporttárs tehát belenyúlt mindkét porondon a sorsunkba… Mindez persze csepp a tengerben… További elemzésem majd alkalom adtán felkerül a blogra, nem kizárt, hogy a megfogalmazás nyers lesz… A Zete ellen szombat este becsületesen küzdöttünk, sokszor jobban játszottunk, sokszor kiegyenlített volt a meccs, az x benne volt, de nyert a hazai csapat... Sajnos ez volt a realitás, összességében talán ők a jobb csapat… Mindenesetre én emelem a kalapom a fiúk előtt, mert a tavasz során szinte a semmiből álltak fel, és majdnem sikerült a bennmaradás… Sajnálom őket, és a szakmai stábot is… A törölközőt kétlem, hogy bármelyik klub bedobná, így csak remélem, hogy egy év múlva a feljutást ünnepelhetjük...

Egy kis adalék a zalaegerszegi túrához… a buszon utazott Árpi is, és ellenőrizte a zalaegerszegi pálya minőségét valamint locsolórendszerét :D… Nagy Lali, aki korábbi csapata ellen játszott, hatalmas vastapsot kapott a közönségtől - megérdemelten… A vip-büfé nagyon first class volt, nuku virslizés… pörkölt és hortobágyi húsos palacsinta, aztán mindenki szed magának… bár, hogy őszinte legyek, nemhogy a kaja, még a sör, a bor és a Jim Beam sem csúszott olyan jól most… Hazaút előtt pizzáztunk a busz körül…

Fotóztam az elején… A mérkőzés közben is tudtam volna, mert közvetlen a pálya mellett ültem, de olyan izgalmas volt a 90 perc, hogy hagytam az egészet a francba…