Örök nyugalomra helyezték Bukarestben Marian Cozmát, az MKB Veszprém és a román válogatott kézilabdázóját.

Mikor útra keltem, még nem tudtam,
Hogy ez volt utolsó utam.
Nem térek hozzátok vissza, többé soha.

Hisz még fiatal vagyok, élni akartam még.
Ez a szörnyű cselekedet miért pont engem ért?
Ámokfutók áldozata lettem Én,
Kik felelőssé váltak rövid életemért.

Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzok,
Fájdalmaitokat még csak enyhíteni sem tudom.
Nincs már alkalmam megköszönni nektek,
Azt a sok, mérhetetlen szereteteteket.

Ne búsuljatok, nekem már nem fáj semmi,
Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni.
Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni,
Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.

„Örökké szeretni fogunk!”