Tötyi Blog

Beteg vagyok… Nem mondom, egy szilveszteri éjszakán lestukkoltam izomból a betont a harmadik lépcsőfokról egy üveg Bacardi után, tehát innen az ütődöttség :D… Az agybaj, az nagy baj :D... Büszke mondjuk nem vagyok az esetre… Most meg a szokásos megfázós szituációba csöppentem bele, amikor döntöm a zsinórban tüsszentési rekordjaim… Az újonnan felállított: 18… Mindig sikerül a karácsonyi szünetre szétesnem, ez már Murphy törvénye… A mai estére forralt borozást terveztünk Robben és Muszi barátaimmal, de elmarad a történet a nózifújás és a kint uralkodó „-40 fok” miatt. Pótlás holnap avagy holnapnak utánján. A tudathasadásos „mit kezdjek magammal” állapot vitt rá a bejegyzésem megírására…

A címben rejlő film kapcsán jutott eszembe, hogy leleplezek. Miután jómagam is vendéglátós vagyok, időről időre belátogatok majd egy-egy étterembe város, ország és világszerte, hogy csillapítsam ételek utáni vágyam, kipróbáljak új ízeket, és hogy rövidke kritikát készítsek az ott tapasztaltakról, ahogy Rudolf Péter és Alföldi Róbert is tette a filmvásznon... Kezdődjön a só!

Ma itt volt Emi :), a dilemmát az szolgáltatta, milyen áldozatot hozzunk a tápláléklánc oltára előtt. Készítsünk valamit otthon, vagy válasszuk a kényelmesebbet. Gyorsan sikerült dűlőre jutni: cipellő és kabát fel. Nem tudom mi zajlik vasárnap a városban, milyen éttermek vannak nyitva. Bíztam benne, hogy aranyvasárnap kapcsán lesz lehetőségünk egy ebéd elfogyasztására valahol. Az Amigo Étterem felé sétáltunk, mely Siófok szívében, a Fő utca  buszállomás és focipálya közötti szakaszán található. A bejáratnál karácsonyi hangulatra utaló jelek, kedves díszítés az utcafronton. Semmi giccs, tetszetős fenyős megoldás. Belépés után kedves fogadtatás: egy úr lép oda hozzánk segítőkészen, és érdeklődik, hogy dohányzó vagy nem dohányzó helyre pályázunk-e. Felajánl két asztalt is. Tökéletes választás. Sarokban vagyunk, mindenre rálátni, plusz ki az ablakon, ajtó nincs közel, tehát hideg nem jöhet ránk. Nem támadnak le bennünket azonnal, hogy mit iszunk, hagyják a kibontakozást. A halálom amikor még jóformán le sem ültem, de már kérdezik, hogy mit iszunk. Itt nem így van. Az étlap nézegetése során is pozitív csalódás ér. Nagyon kellemes hangzású ételek, mind névre, mind a zárójeles hozzávalók tekintetében. Hideg eperkrémlevestől kezdve a Cápasteak-en át a somlói galuskáig. Levesek, előételek, saláták, köretek, főételek, pizzák és egyéb tésztaféleségek, desszertek, minden szépen, jól elválasztva – meg persze külön az italok. A kiszolgálás kedves. Egy fiatal barátságos hölgy szervírozza az ananász- és a baracklét, ropit is hoz mellé. Hosszasan böngésszük a bőséges és színvonalas választékot, hagynak rá időt. Szemezek egy általam finomnak tűnő ételsorral, Sajtkrémleves - Roston sült csirkemell Bankár módra – Banános palacsinta, a Cápasteak is izgatja a fantáziám…de aztán a pizza mellett születik meg a döntés, túl sok lenni ennyi finomság hirtelen. Emivel ugyanazt választjuk: Pizza Songoku – feltét: paradicsom, sajt, sonka, gomba, kukorica. Szinte alig kell várni, megérkezik az ennivaló. Ránézésre és illatra isteni. Keveredik valami pikáns a megszokott illattal. Gyorsan kiderül mi az. Egy kis fokhagyma érződik az ízből. A tészta tökéletesen átsütött – széle ropogós, maga a tészta kellemes. Az összízhatás kitűnő, különösen azért, mert egy kis ketchup is megy rá. Bármilyen furcsa, nekem anélkül nem pizza a pizza. Miközben eszem a finom falatokat, és beszélgetek Emivel, diszkréten figyelek a külvilágra is. Kellemes halk zene, igyekvő pincérek, messziről ízléses ételek, a vendégek arca elégedett. Pörög az étterem. Miután végzünk, a fiatal hölgy barátságosan megkérdezi, hogy szabad-e még valamit hoznia, desszert vagy kávé, esetleg Emi pizzáját becsomagolják-e majd. Sajnos a busza nemsokára indul… A számlát kérem csak. A hölgy kellemes karácsonyi ünnepeket kíván búcsúzáskor, de látszik rajta, hogy ez nem unott megszokás, hanem valós kedvesség. Az ajtó felé tartva a teljes személyzet köszön. Minden precíz volt a maga nemében: a pizza finom volt, nem kellett sokat várni, figyelmes kiszolgálás. 5-ös skálán maximális 5-ös pontszám. Nagyon jól éreztük magunkat. Egy tanulság van számomra: ha éhes is vagyok, nem feltétlen szükséges a nagyobb méretű pizzát választanom. A vége már nehezen csusszant le, és valamelyest ki is hűltek az utolsó katonák. Mindez természetesen nem az étterem hibája, még mielőtt bárki rosszra gondolna. Szándékosan nem mentem bele az ominózus általam kinézett ételsor rejtelmeibe, hogy mi az a Bankár módra és mi társul a banános palacsintához…és muszáj lesz Cápasteak-eznem is valamikor… Gyanítom, hogy ez két külön post lesz, mert a kíváncsiság és a pozitív élmény visszahív az Amigo Étterembe.