Tötyi Blog

Csumpedli!

Francnak van kedve dolgozni... Blogolok helyette, felelevenítve a hétvége kiemeltebb eseményeit, mert mindegyik napra jutott valami eksön...

Péntek délután megszeppenve gyülekeztek a suli ebédlőjében az 5. osztályos nebulók. Szecskaavató címszó alatt nyolcadikos pajtásaik tréfás feladatsort állítottak össze, mely során bizonyítást nyert, ki az igazi legény és leány a gáton. A picik masszívan gyűjtötték a hivatalos információkat, hogy ki számíthat szivatásra, de mire észbekaptak, hogy merre van a kijelölt menekülőútvonal, kezdetét vette a mulatság. Nem volt vészes... Hastánc-néptánc-csárdás, ám a tánc műfajától lényegesen eltérő zenére; éneklés mp4-es lejátszóval; "kanál a szájban, tojás a kanálon" sorverseny; végzős deákjainkat dicsőítő vers felolvasása; pelenkából Nutella kinyalintása :D.... Mindenki túlélte...

Az avatási szertartások után tinidizsi következett, a balatonföldvári Publik nevű szórakozóhely rezidensével, Muszival... Minden játszott, még Lola is :D... Az első 20 perc után úgy tűnt, hogy vége is a bulinak, mert akadt egy-két technikai malőr: eldugultak a fiú wéce mosdói, az udvaron lefújódott a sárga fal kékre, és tinibunyó gyanúja is felmerült... A rend aztán helyreállt, én pedig a party folyamán fényképezgettem diszkréten.

DJ Muszi

Ákos pózol Jankával

Zotya, Ákos és Krisz pózol Jankával (Fruzsi nem pózol Jankával...de miért?)

Krisz, Zsani, Sziszi 

Márió, Sziszi és Zotya

Csájék... Tina, Zsani, Szimonka, Dorina, Fanni, Emese

...és végül Kersák Dani és Sziszi

Szombaton névadónkra emlékeztünk a suliban. Enyhe káosz volt reggel, egyszerre fussak 5 felé... Az ünnepségre legyen összedugványozva a hangosító cucc, gyorsan készítsem oda az akadályverseny díjait álá táblacsoki, szeletcsoki, nyalóka, és a klubszoba játékai is legyenek áthordozva az ebédlőbe... Minden szépen lezajlott, a hajam ellenben továbbfontam, mert indulnom kellett a Sportcentrumba a focista deákokkal... Önmagában nem nagy kunszt kisétálni, de azé 120 gyerekre egyedül én vigyázzak, végigvonulva a félvároson - aztán a meccsek után ugyanez vissza....... Balesetmentesen sikerült szerencsére megoldanom a problémát. Az ülve elalvás határát súroltam már, de pihenésre nem maradt idő, mert délután is go vissza a Sportcentrumba, kellemesebb ügy miatt: tantestületi eszem-iszom-dínom-dánom... Zsupi és Szécsi Peti voltak a Séf bácsik, sültek a kalbászok és a szalonnák, és mellette zsíroskenyér is volt az asztalra helyezve az éhezők kedvéért, meg valami Lapi féle isteni juhtúrós krém. A parádé mókásra sikerült, de nem mennék bele mélyebben a részletekbe, fő, hogy mindenki jól érezte magát. Feltaláltam egy új "koktélt", vörösbor és eperlé :D..... Mindezt azért kevertem, mert nem találtam colát :D... Nekem ízlett, tulképpen mondhatjuk azt, hogy gyümölcslé, hiszen a bor is szőlőből nyert nedű :D... Taxis kaland is volt, befigyeltem a BenJoe-ba hazafelé, és rekordot döntöttem, mert bent voltam saccperkábé 1 percet, és még csak nem is fogyasztottam alkoholtartalmú italt....

S majdan eljött a vasárnap... Stadion reggel fél 8-tól este fél 6-ig... A korai órákban, mint zombi mozogtam, aztán délutánra nagyjából felébredtem...fel is kellett... T.K. barátom 13:30 tájt írta sms-formátumban, hogy Csesznek várát rohamozza, ne számítsak rá, mint rendező, és sok szerencsét kívánt a velencei ultrákhoz, valamint a hordágycipeléshez. Mivel két ellenőr is a helyszínen leste, mi hogyan zajlik, aki élt és mozgott rendező lett. Az összes létező sérült, vagy olyan ismerős, aki az utcán sétált... A hordágyra nem volt szükség, ellenben rám igen... Szokatlanul heves vérmérséklet jellemezte a játékosokat és a vezetőket... Balikó Milán összezördült egy hajdani labdarúgóval, a Velencéből bepiroslapoztak egy játékost, majd a kispadról is ki kellett kísérnem egy urat a lelátóra, a meccs végén újabb atrocitás a pálya közepén, még egy velencei játékos került a kiállítás sorsára, majd heves vita a vendégedző és a játékvezetők között... Üvöltözés, fenyegetőzés volt, TéZsé elmenekült, egyedül álltam a sarat... Nagy nehezen elkísértem a feldühödött urat...az öltözőfolyosón mégegyszer... A bíró oktatóan elmondta mi a dolgom, amit érzésem szerint sikeresen teljesítettem, csak valaki azért felvilágosíthatna, mikor avatkozhatok közbe, ha hasonló esetre kerül sor... Az ordibáló velencei "ultráknak" Hege kedvesen odakiabált, hogy "mi van, autogrammért ugráltok?" Hát ja...nem ártott még némi feszültségkeltés... Aztán ahogy jöttek a vendégek, úgy el is mentek... Csendben, halkan... Számomra egy, a lelátón ülő úr lett maradandó élmény, aki a meccset jóformán nem is nézte, csak a siófoki csapatot szidta, de a Velence játékosait nem buzdította egyetlen betűvel sem... Nos, szerintem a szalonnás Orbit a kedvence, és az óvodában kombájn volt a jele, a tényeken semmi nem változtat: BFC Siófok II - Velence SE, Handler Ottó és Krizbai Gyuri góljaival 2:0... Sonkával elmenőben még összenéztünk, és azért csak elhangzott egy kis kuncogás mellett még egy záró "Mi vagyunk a celebek" :D.... A sporik meg asszem pettyet meg voltak ijedve. Hogy mennyire barnult a naci, azt nem néztem meg, de tény, hogy feszült volt a hangulat. Jött a tiszteletteljes felkérés, hogy várjam meg, amíg útrakelnek.... Megvártam... 

...és még valamire várok... Az utolsó csepp a pohárban immáron kész, csak a kicsordulás hiányzik... Karesz bá elég furcsán viszonyult hozzám, pedig nem vagyok se hülye, se balf**z, a BFC Siófok pedig nem egyszemélyes vállalkozás. A partjelző vagy asszisztens - kinek hogy tetszik - szintén mit gondolhatott, amikor mentünk az igazolásokért, és az öltözőbe érve kapom a nem éppen halk és barátságos felszólítást, hogy "csukd be azt a k***a ajtót".... A sporit nem vette észre.... Magasról teszek rá, hogy a csapat kivel játszik presztízsmeccset, mintahogy arra is, ha leáll a pályán a traktor, normálisan is lehet beszélni az emberrel... A döntésem ezenmód alakult: a következő, nekem nagyon nem tetsző eset után befejeztem pályafutásom, aztán csókolom.... Nem bohóckodom itt tovább 40 ropiért, persze a pénz és sokan a csapat házatájáról hiányozni fognak, de talán lesz magánéletem, szabadidőm, nyugis hétvégéim - és becsületes tevékenységemért nem rugdalnak belém imitt-amott...

Mára bezár a bazár, még szükséges a némi ph-érték mellé egy kis alukálás! Puszi, pacsi, csoki!

P.S.: Szeretettel üdvözlöm ezúton új olvasóim között Sonka Andit és kedves párját, valamint Jankát :)!