Tötyi Blog

Jó estét!

Sok érdemleges nem történt szombati bejegyzésem óta. Mai rövidke történetem apropója Uli, aki a grill bár masszív törzsvendége... Minden nyár végén azon veszem észre magam, hogy itthon is elkezdek beszélni dajcsul...ez az egyik - vagy esetleg fáradtságra való tekintettel a hajszárítót a hűtőszekrénybe akarom visszatenni... A másik, amit augusztus végén tapasztalok, hogy tűrőképességem alaposan minimál alá csökken, és képtelen vagyok 2 mondatnál többet beszélgetni a vacsorára érkező turistákkal. Uli egy kedves német nyugdíjas, aki 4 hetet töltött el itt a Plattensee partján. Szinte minden este bejött egy-két veres fröccsre. Mivel idén egyedül jött, hosszabb beszélgetésekre vágyott. Mindegy, hogy tele a terasz, egyik asztal fizet, a másik a csumira vár, a tálcám fulligpakolva poharakkal és üvegekkel, ő csak mondja, és mondja, és mondja... Ma szomorúan jelezte, hogy az utolsó estéjéhez érkezett az urlaubja - de talán ez lett a legfárasztóbb nekem... Tüzetesen elemezte az összes Bundesliga eredményt, elmondta mit gondol a siófoki fociról, mert elővásároltam neki belépőt a Fehérvár és az Újpest elleni meccsre, megbeszéltük az olimpia eredményeit, elmesélte immáron 68729. alkalommal a betegségeit, és mire fellélegeztem volna, rátért a Bundesliga 2 nyitófordulójára is..... Franz Beckenbauer családi életéről már nem is beszélve.... Most én ugye alapból utálom a német focit, meg mint feljebb említettem, nyár végére pettyet zilált vagyok, így roppant izgalommal figyeltem... Ilyen még nem volt: kínomban röhögőgörcs kapott el, és könyeztem :D... Ő naív meg azt hitte, hogy ennyire vicces embernek tartom, és röhögött velem :D... Aztán vártam... Vártam, hogy bemondja a varázsigét: Die Rechnung bitte! Bemondta, elköszönt, ámen..... Felejthetetlen 4 hét volt, Danke Uli.... Jövőre, ha jössz lábat áztatni a Balcsira, valakit hozz magaddal...

Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát, szép álmokat!