Egy ideje kevésbé írtam a blogra egyéb elfoglaltságok miatt, de sebaj, ezúton jelzem, hogy még élek :D....
Szerdán nem túl nagy meggyőződés és kedv mellett InterCity-re ülve fővárosunk felé vettem az irányt egy kolléganőmmel, és nagy örömömre teljesen véletlenül Sanyi barátommal, aki sulival kapcsolatos dolgait akarta intézni. Az én célom egy erőszak- és drogprevenciós továbbképzés volt, amire már korábbi irományomban is kitértem - baromira nem érdekelt a dolog. Minek beszéljünk arról, amire úgysincs megoldás? Aki akarja úgyis kipróbálja, aki nem, az nem... Megelőzés? Ugyan kérem... Sok esetben az a csalogató a deák számára, ha minél többet tud róla... Szóval tehet egy szívességet, aki ilyen címszóval nagy pénzeket tesz zsebre. Az odaút szolidan zajlott, néztem ki mélabúsan a fejemből, és csodáltam a tájat. Éva picit aggodalmaskodott, hogy időre odaérünk-e, illetve egyáltalán hol az a szálloda, ahova mennünk kell... Mikor odaértünk, ő kapásból odaállt ahhoz a regisztrációs pulthoz, ahova nem kellett volna, ugyanis 2 előadás volt egymástól elkülönítve, de természetesen azonnal megtalálta azt, amit nem kellett volna. Pedig a ****-os hotelban elég egyértelműen feliratozva volt minden, meg a recepciós is segítőkész volt. Beballagunk a mi előadó termünkbe, picit felment bennem a pumpa - holott mellé sem ültem a wc-nek... Már csak az első sorban volt hely... Na mondom ez fain, hogy fogok valaki háta mögött az asztalra borulni, és szundítani? Pillanatnyi idegösszeomlásom színlelve kimentem a büfébe, ahol ingyen üdítő, kávé, tea és süti várt :D... Az első előadás úgy zajlott, ahogy azt elképzeltem előre - a rendőr úr elmondott mindent, amiről tulképpen már hallottam, ásításaim igyekeztem magamba fojtani. Amikor a lelkesebb kollégák tettek fel a végén kérdéseket, már nem tudott alkalmazható válaszokat adni. Plusz kényelmetlen volt a szék...
A nap fénypontja következett, a svédasztalos "terülj,terülj asztalkám" :D... Mi másért mentem volna el :D... Levesek, különböző húsféleségek szószokkal, salátákkal és köretekkel, illetve desszertek - többféle süti, fagyi, vegyi gyümi :D... Az utóbbi alatt nem pálinka értendő. Kőkeményen rástartoltam a rántott halra és a sült krumplira, de menekültem is az asztalhoz, mert Éva számára az volt érdekes, hogy én mit eszem, valamint nem tudta értelmezni a kajákat, pedig feliratozva voltak, hogy mi micsoda. Amikor végeztem, a felszolgáló úr pánikszerűen vette is el a tányéram és az evőeszközeim, nehogy az éhenkórász mégegyszer sorba álljon, hiszen nem horvát vagy török óllinklúzív szálláson vagyunk :D... A sütirészleget azért biztos, ami biztos lecsekkoltam még, meg elemeltem egy banánt is.
Vissza a második előadásra... Hangos volt az úr, de legalább vicces. Azt mondjuk nem találtam viccesnek, amikor engem is felszólított, hogy mi a meglátásom az egyik felvetésére, de kivágtam magam leküzdve ebéd utáni álmosságom. Még meg is dícsért... Szerencsére ez a 2 óra is elment... Hehe.. Hófehérke jut eszembe, miután orálisan kielégítette a törpéket: "Na, ez a hét is gyorsan elment.." :D
Odakünn közben nagy zivatar volt, eső, mennydörgés, szellentő széncinegék (=villámlás)... Mire végeztünk már csak diszkréten esett. Sanyi barátom várt a szálloda előtt, mondván, hogy beülünk valahová, és megiszunk egy jópofa sört, de Éva szerint jobb volt, ha a Keleti pályaudvarhoz megyünk, mert az legalább fedett. Összefüggés? Nem értem kristálytisztán... Mindegy, sör elmaradt, go a vasútállomás... Hazafelé még lefáradtam picit. Hol érdekelt engem, hogy virágzik a bodza, de a teája nem jó, mert semmi íze, hogy szépen nő a vetés, vagy hogy egy kis falu van balra, meg kanyarodik a vonat, valamint az olyan érdekfeszítő eszmefuttatások, hogy "most egy ideig párhuzamosan megyünk a Dunával..." Ehhhh.... A görcsölésbe, ami a menetjegy és a helyjegy körül forgott, már bele sem megyek, felírom Éva számlájára, hogy ritkán utazik vonattal.. Szószerint már könnyes volt a szemem a röhögéstől - egyik MÁV-os papírfecnit sem tudta értelmezni... Sanyi szerencsére masszívan elbeszélgetett vele, de kerülte velem a szemkontaktust, nehogy ő is behugyozás közeli állapotba kerüljön...
Maradandó élmény biztos nem lesz ez a kiruccanás, de legalább elmondhatom magamról, hogy ****-os puccos szállodában ebédeltem, és láttam párat Budapest nevezetességei közül a vonat ablakán keresztül :D... Budapest, Budapest, Te csodás.... Legközelebb remélem jobbak lesznek fővárosi élményeim... pl. bulizás valahol :D...
Most megyek, vár a rántott hús... Hamarosan visszatérek, mert 2 napot eltöltöttem Baranyában is... Fényképes élménybeszámoló folytatódik némi ph érték, azaz a reklám után!
Szerdán nem túl nagy meggyőződés és kedv mellett InterCity-re ülve fővárosunk felé vettem az irányt egy kolléganőmmel, és nagy örömömre teljesen véletlenül Sanyi barátommal, aki sulival kapcsolatos dolgait akarta intézni. Az én célom egy erőszak- és drogprevenciós továbbképzés volt, amire már korábbi irományomban is kitértem - baromira nem érdekelt a dolog. Minek beszéljünk arról, amire úgysincs megoldás? Aki akarja úgyis kipróbálja, aki nem, az nem... Megelőzés? Ugyan kérem... Sok esetben az a csalogató a deák számára, ha minél többet tud róla... Szóval tehet egy szívességet, aki ilyen címszóval nagy pénzeket tesz zsebre. Az odaút szolidan zajlott, néztem ki mélabúsan a fejemből, és csodáltam a tájat. Éva picit aggodalmaskodott, hogy időre odaérünk-e, illetve egyáltalán hol az a szálloda, ahova mennünk kell... Mikor odaértünk, ő kapásból odaállt ahhoz a regisztrációs pulthoz, ahova nem kellett volna, ugyanis 2 előadás volt egymástól elkülönítve, de természetesen azonnal megtalálta azt, amit nem kellett volna. Pedig a ****-os hotelban elég egyértelműen feliratozva volt minden, meg a recepciós is segítőkész volt. Beballagunk a mi előadó termünkbe, picit felment bennem a pumpa - holott mellé sem ültem a wc-nek... Már csak az első sorban volt hely... Na mondom ez fain, hogy fogok valaki háta mögött az asztalra borulni, és szundítani? Pillanatnyi idegösszeomlásom színlelve kimentem a büfébe, ahol ingyen üdítő, kávé, tea és süti várt :D... Az első előadás úgy zajlott, ahogy azt elképzeltem előre - a rendőr úr elmondott mindent, amiről tulképpen már hallottam, ásításaim igyekeztem magamba fojtani. Amikor a lelkesebb kollégák tettek fel a végén kérdéseket, már nem tudott alkalmazható válaszokat adni. Plusz kényelmetlen volt a szék...
A nap fénypontja következett, a svédasztalos "terülj,terülj asztalkám" :D... Mi másért mentem volna el :D... Levesek, különböző húsféleségek szószokkal, salátákkal és köretekkel, illetve desszertek - többféle süti, fagyi, vegyi gyümi :D... Az utóbbi alatt nem pálinka értendő. Kőkeményen rástartoltam a rántott halra és a sült krumplira, de menekültem is az asztalhoz, mert Éva számára az volt érdekes, hogy én mit eszem, valamint nem tudta értelmezni a kajákat, pedig feliratozva voltak, hogy mi micsoda. Amikor végeztem, a felszolgáló úr pánikszerűen vette is el a tányéram és az evőeszközeim, nehogy az éhenkórász mégegyszer sorba álljon, hiszen nem horvát vagy török óllinklúzív szálláson vagyunk :D... A sütirészleget azért biztos, ami biztos lecsekkoltam még, meg elemeltem egy banánt is.
Vissza a második előadásra... Hangos volt az úr, de legalább vicces. Azt mondjuk nem találtam viccesnek, amikor engem is felszólított, hogy mi a meglátásom az egyik felvetésére, de kivágtam magam leküzdve ebéd utáni álmosságom. Még meg is dícsért... Szerencsére ez a 2 óra is elment... Hehe.. Hófehérke jut eszembe, miután orálisan kielégítette a törpéket: "Na, ez a hét is gyorsan elment.." :D
Odakünn közben nagy zivatar volt, eső, mennydörgés, szellentő széncinegék (=villámlás)... Mire végeztünk már csak diszkréten esett. Sanyi barátom várt a szálloda előtt, mondván, hogy beülünk valahová, és megiszunk egy jópofa sört, de Éva szerint jobb volt, ha a Keleti pályaudvarhoz megyünk, mert az legalább fedett. Összefüggés? Nem értem kristálytisztán... Mindegy, sör elmaradt, go a vasútállomás... Hazafelé még lefáradtam picit. Hol érdekelt engem, hogy virágzik a bodza, de a teája nem jó, mert semmi íze, hogy szépen nő a vetés, vagy hogy egy kis falu van balra, meg kanyarodik a vonat, valamint az olyan érdekfeszítő eszmefuttatások, hogy "most egy ideig párhuzamosan megyünk a Dunával..." Ehhhh.... A görcsölésbe, ami a menetjegy és a helyjegy körül forgott, már bele sem megyek, felírom Éva számlájára, hogy ritkán utazik vonattal.. Szószerint már könnyes volt a szemem a röhögéstől - egyik MÁV-os papírfecnit sem tudta értelmezni... Sanyi szerencsére masszívan elbeszélgetett vele, de kerülte velem a szemkontaktust, nehogy ő is behugyozás közeli állapotba kerüljön...
Maradandó élmény biztos nem lesz ez a kiruccanás, de legalább elmondhatom magamról, hogy ****-os puccos szállodában ebédeltem, és láttam párat Budapest nevezetességei közül a vonat ablakán keresztül :D... Budapest, Budapest, Te csodás.... Legközelebb remélem jobbak lesznek fővárosi élményeim... pl. bulizás valahol :D...
Most megyek, vár a rántott hús... Hamarosan visszatérek, mert 2 napot eltöltöttem Baranyában is... Fényképes élménybeszámoló folytatódik némi ph érték, azaz a reklám után!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.