Elééééég szépen elvagyunk mi itten, mint nagymama befőttje a spájzpolcon :). Más színben látom a világot, no nem azért, mert leütöttek, és több színben pompázom, szimplán kialudtam a tegnapot. Higgadt vagyok, és vigyorgok, mint a hülye gyerek, akit visznek a Tajgetoszra. Ma matekverseny lesz, 168 deák küzd meg a számok számomra nem felemelő világának rejtelmeivel. Remélem lesz szendvics és pogácsa :D. Hosszúra nyúlik a nap, majd tiszteletem teszem a stadionban is, este meg Arsenal-Liverpool rangadó.
A stadionról jut eszembe, hogy megtisztelő együttdolgozni Aldoval, különösen mióta azt is megtudtam, hogy Spalletti a Roma mestere is jó barátja. Aldo, áldomás lenne, ha visszatérésed esetén a napfényes Itáliába, nekem is jutna valamilyen szerep egy Serie A-s csapat életében :D... Na asszem ettől kell legkevésbé félnem... Viccet félretéve, nagyon jó embernek tartom Aldot! Rájöttem el kellene kezdenem egy olasz nyelvtanfolyamot! Csak mikor lenne rá időm?! Mindegy, valahol nagyon jó érzés, hogy neves szakembereket ismerhetek meg, és jóban vagyok mind a szakvezetéssel, mind a játékosokkal, mintahogy az is , hogy egyszer szerény személyem felmerült technikai igazgató poszton egy NB I-es csapatnál... Egyszer még vihetem többre is, megnyugatott Zoli bá. Bárcsak igaza lenne. Ámen.
A lényeg úgyis az, hogy
"Egy perc hosszúságát az határozza meg, hogy a WC-ajtó melyik oldalán állsz..." :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.